2 1Mert magatok tudjátok, atyámfiai, hogy a mi ti hozzátok való menetelünk nem volt hiábavaló; (1Thess 1,5.9; Csel 17,1) 2Sőt inkább, noha elébb már háborúságot és bosszúságot szenvedtünk volt Filippiben, a mint tudjátok, volt bátorságunk a mi Istenünkben, hogy közöttetek is hirdessük az Isten evangyéliomát sok tusakodással. (Csel 16,12-25;17,1-9; Fil 1,30) 9Emlékezhettek ugyanis atyámfiai a mi fáradozásunkra és bajlakodásunkra: mert éjjel-nappal munkálkodva hirdettük néktek az Isten evangyéliomát, csakhogy senkit meg ne terheljünk közületek. (1Kor 4,12.2Thess;3,8; Csel 18,3) 14Mert ti, atyámfiai, követői lettetek az Isten gyülekezeteinek, a melyek Júdeában vannak a Krisztus Jézusban, mivelhogy ugyanúgy szenvedtetek ti is a saját honfitársaitoktól, miként azok is a zsidóktól, (Csel 17,5;8,2;12,1; Csel 3,15;7,52) 2Mert tudjátok, milyen parancsolatokat adtunk néktek az Úr Jézus által. (2Thess 3,6) 16Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először a kik meghaltak volt a Krisztusban; (Mát 25,31.2Thess;1,7.1Kor;15,52.1Kor;15,23) 7Ezáltal megvígasztalódtunk reátok nézve, atyámfiai, minden mi szorongattatásunk és szükségünk mellett is, a ti hitetek által: (1Thess 2,2.2Kor;7,6) 8Mert szinte megelevenedünk, ha ti erősek vagytok az Úrban. (1Móz 45,27.1Kor;16,13) 9Mert milyen hálával is fizethetünk az Istennek ti érettetek, mindazért az örömért, a melylyel örvendezünk miattatok a mi Istenünk előtt?! (1Thess 2,19.3Ján.4)